14. Depressziós szellőzés fogalma. A depresszió létrehozásának módja. A depressziós szellőzés alkalmazási területe.

Depressziós szellőzés

A depressziós szellőzés a túlnyomásos szellőzés ellentéte. Alkalmazásakor a helyiségben néhányszor tíz pascal depresszió van, és ennek következtében a helyiség tömítetlenségein és nyalászáró szerkezetein át szervezetlen légbeáramlás alakul ki. Ezért a depressziós szellőzés nem alkalmazható olyan helyeken, ahol a környezetből (szomszédos helyiségekből) ártalmas vagy kellemetlen szennyező anyag beáramlása várható. A depressziós szellőzésnek elsősorban ott van jelentősége, ahol a helyiség szellőztetésén túlmenően a környezetet is meg akarjuk védeni a szellőztetendő helyiségben keletkező és onnan szervezetlenül kiáramló szennyeződésektől

A depressziót úgy hozzuk létre, hogy a helyiségből elszívott levegő térfogatáramát nagyobbra választjuk, mint a szervezetten betáplált levegő térfogatáramát.

Az ismert jelölésekkel a levegőmérleg depressziós szellőzésnél:

V_el = V_be + V_rés

Mivel szellőzést általában akkor alkalmazunk, ha szennyező anyagok szabadulnak fel, a depressziós szellőzés alkalmazási területe rendkívül széles körű. Gáz- és gőzszennyeződések, valamint kellemetlen szagok, bűzök keletkezésekor szinte mindig ilyet létesítünk. Alkalmazzuk vegyi üzemekben, nagyméretű tárgyak szórással történő festésénél, nagykonyhánál, WC-knél, bűzfejlődéssel járó munkafolyamatoknál és általában mindenütt, ahol a helyi elszívás a helyiség általános szellőzését is szolgálja, vagy a helyi elszívás mellett általános mesterséges szellőzés is van.

Az elszívott levegő - elsősorban nyáron és a melegüzemekben - egyszerű depressziós zsalukkal ellátott vagy a légbevezető kürtőkhöz csatlakozó nyitásokon keresztül pótolható. Télen azonban ügyelni kell, hogy egyrészt a dolgozókat ne érje közvetlenül a beáramló hideg levegő, másrészt a helyiség ne hűljön ki megengedhetetlen mértékben. Az étszívásra kerülő levegő mennyiségét az előzőekben leírtak alapján állapítjuk meg. Fontos a légpótló nyílások jó elosztása.

Gyakori jelenség a légpótló nyílások helytelen elhelyezéséből adódó, az elszívó és a légpótló rendszer közötti rövidre zárás. Ilyenkor a helyiség egyes részeiben a levegő kicserélése nincs biztosítva. A megfelelő keresztmetszetű légpótló nyílásók a berendezés üzemeltetésének alapfeltételei. A légpótlás elhanyagolása használhatatlanná teheti a szellőzőberendezést.

A depressziós szellőzésnél előfordul hogy télen a légpótló nyílások elé fűtőtesteket helyeznek. Ez a megoldás azonban a helyiség változó depressziója miatt nem üzembiztos, huzatjelenségekkel jár. A külső szilárd légszennyeződések a fűtőtesteket hamar elszennyezhetik, továbbá a szabad tér felé leadott nagy hőmennyiségek miatt nem is gazdaságosak. Nem vagy alig alkalmazható depressziós szellőzés kályhafűtéses helyiségekben.

A helyiségekben létesíthető depresszió általában 10...50 Pa. Jó tömítettségnél nagyobb értékek is elérhetők, de az sem elegendő arra, hogy a légbevezető nyílásokban lévő fűtőtestek, sőt légszűrők ellenállását legyőzze. Ezért általában szűkség van olyan külön légpótló berendezésre is, amely szűrt, kellően előmelegített levegőt képes a helyiségbe vezetni. A légpótló berendezésekre a túlnyomásos szellőzésnél elmondottak érvényesek. A kellő helyiségdepresszió biztosítása érdekében a betáplálásra kerülő légmennyiség csak 60...80%-a lehet az elszívottnak. Téli üzemnél ezzel a kisebb mennyiségű levegővel kell az elszívott levegővel távozó hőt pótolni. Ez gyakran nagy befúvási hőmérsékletet eredményez.

A depressziós általános helyiségszellőző berendezések többnyire centrális kivitelben készülnek (kivétel amikor a helyi egyedi elszívás egyúttal az általános szellőzést is szolgálja). Az elszívási pontokat célszerű a szennyező anyag természetes áramlásának irányában elhelyezni. Általános szabály itt sem mondható ki, ugyanis a gázok, gőzök elosztását elsősorban a helyiségben majdnem mindig fellépő különböző eredetű légmozgások alakítják.

Általában a koncentrációk igen bonyolultan oszlanak el a helyiségben, és a változó hőáramlások, valamint a gépek vagy az emberek mozgása következtében pillanatról pillanatra rákozhatnak is. Ilyen körülmények között a tényleges (esetleg maximális) koncentrációt számítással előre nem lehet meghatározni. Ez a tény a szellőzőberendezések méretezésénél ­különösen veszélyes anyagok gázainál és gőzeinél fokozott óvatosságot kíván.

Könnyebb a helyzet a melegüzemeknél, ahol az intenzív hőfejlődés következtében a szennyező anyagok a helyiség felső zónája felé áramlanak. Itt arra kell törekedni, hogy ezt a határozott áramlást a szellőzési rendszer ne bontsa meg és ne idézzen elő ellentétes értelmű vagy zavaró áramlásokat.

A depressziós általános szellőzőberendezéssel eltávolított, illetve szabadba vezetett levegő koncentrációja - egyenletes szennyezőanyageloszlást feltételezve - nem lehet nagyobb a megengedett határkoncentrációnál

A szabadba vezetés előtt a szennyezett levegő tisztítására az esetek többségében nincs szükség. Éppen ezért azonban az elvezetés helyét kell megfontoltan megállapítani. Az elvezetést úgy kell megoldani, hogy sem a környező (pl. egyébként szennyező munkafolyamatokkal nem járó) üzemrészekben, sem magában a szellőztetett helyiségben szervezetlen recirkuláció (visszaáramlás) ne jöjjön létre.